Sokan tévesen azt hiszik, hogy az állattenyésztés okolható a klímaváltozásért…

Az utóbbi években egyre gyakrabban hallani, hogy az állattenyésztés hatalmas mértékben hozzájárul a globális üvegházhatású gázok kibocsátásához. Számtalan kampány, dokumentumfilm és sajtóanyag hangsúlyozza, hogy az állattenyésztés és a húsfogyasztás visszaszorítása kulcsfontosságú a klímaváltozás elleni küzdelemben. De vajon mennyire helytálló ez az állítás az európai viszonyok között? 

Az állattenyésztés klímahatásával kapcsolatos túlzó megítélés gyakran abból fakad, hogy a globális adatokat általánosítják helyi szinteken is. Tény, hogy Dél-Amerikában és például Ázsiában az extenzív, alacsonyabb termelési intenzitású állattenyésztés és a legelőterületek létesítéséhez, valamint a takarmánytermesztéshez kapcsolódó erdőirtások sokkal nagyobb kibocsátással járnak. Az európai állattenyésztés ezzel szemben szabályozottabb, hatékonyabb és fenntarthatóbb technológiákat alkalmaz. 

Ráadásul sok tanulmány nem veszi figyelembe, hogy az állattenyésztés több módon is hozzájárulhat a karbonmegkötéshez (pl. gyepterületek fenntartása), és a mezőgazdasági rendszerek körforgása is csökkentheti a nettó kibocsátást. 

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) adatai szerint az ember által okozott teljes üvegházhatású gázkibocsátás 14,5%-a tulajdonítható az állattenyésztésnek. Az állattenyésztési ágazat globális kibocsátásának több mint 4/5-ért Ázsia (41%), Amerika (33%) és Afrika (13%) felel. Az európai állattenyésztés teljes kibocsátása mindeközben 706 millió tonna CO₂ egyenértéket ért el, mely a globális kibocsátás mindössze 9,4%-át jelenti. Egyértelmű tehát, hogy a világ legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátói elsősorban Dél- és Délkelet-Ázsia, valamint Dél-Amerika, nem pedig Európa.

Az állattenyésztés vonatkozásában a két legfőbb üvegházhatású gáz (ÜHG) a metán és a dinitrogén-oxid, melyek jelentős környezeti hatással rendelkeznek.

És bár nem üvegházhatású gáz, az ammónia szintén jelentős szerepet játszik a mezőgazdasági kibocsátásokban. A tudatos és hatékony intézkedéseknek köszönhetően az unió metánkibocsátása jelentősen csökkent az elmúlt időszakban. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint az EU állattenyésztéséből származó üvegházhatású gázkibocsátása már csak kb. 6%-ot tesz ki. Fontos kiemelni, hogy az unió állattenyésztésének ÜHG kibocsátását úgy csökkentette, hogy közben az ágazat termelékenysége jelentősen növekedett, és a hús- valamint tejfogyasztás is emelkedett. 

Az EU célja, hogy 2050-re elérje a karbonsemlegességet, és 2030-ra legalább 55%-kal csökkentse a nettó üvegházhatású gázkibocsátását. Bár az állattenyésztésben még nagy mérséklési potenciál rejlik, a fenntartható gazdálkodási gyakorlatokkal további 30%-os csökkentés érhető el. Felmerül a kérdés, hogy meddig csökkenthető az ágazat kibocsátása anélkül, hogy az élelmezésbiztonság és a gazdaságos termelés veszélybe kerüljön?  

A túlzottan ambiciózus klíma- és környezetvédelmi elvárásoknak való megfelelés különösen problémás lehet azoknak a nagy állattenyésztési hagyományokkal rendelkező országoknak – pl. Svédország, Hollandia és Dánia – akik már eddig is sokat tettek a kibocsájtás csökkentés érdekében.  

A klímaváltozás elleni küzdelem során fontos, hogy ne bűnbakokat keressünk, hanem reális, adat-alapú megközelítést alkalmazzunk. Európában az állattenyésztés szerepe az ÜHG-k kibocsátásában mérsékelt a többi nagy kibocsájtó szektorhoz képest, és az ágazat évről évre csökkenti az emisszióját fejlesztések és szabályozások révén.