Veszélyben az ivóvíz ellátás? Amit az állattenyésztés vízfelhasználásáról tudni érdemes
- Tények Ízekre Szedve
- Sep 18
- 2 min read
Az állattenyésztést gyakran vádolják az ivóvízkészletek apasztásával. Elterjedt nézet, hogy a hús és az egyéb állati eredetű termékek előállítása túl nagy terhet ró a meglévő vízkészleteinkre, de vajon megállja-e a helyét ez az állítás? Utánajártunk a tényeknek, és megnéztük, mennyi vizet használ el valójában az ágazat.
Az élelmezés- és ivóvízbiztonság jelentősége
Mindannyian tapasztaljuk, hogy az élelmezés- és ivóvízbiztonság napjainkban stratégiai kérdéssé vált. Sokat hallani a közbeszédben és a médiában is ezekről a témákról, világszerte egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az ivóvízkészleteink megőrzésére irányuló törekvések. Mindeközben a gazdálkodókat több irányból is kihívások elé állítja a klímaváltozás: nemcsak a változó körülményekhez kell alkalmazkodniuk, de gyakran azzal is szembesülnek, hogy tevékenységüket azzal vádolják, veszélyezteti az ivóvízkészleteket.
A ,,vízlábnyom” fogalma
Az úgynevezett „vízlábnyom” segít megérteni, milyen mértékben járul hozzá az állattenyésztés a vízfogyasztáshoz, és mennyire megalapozottak azok a vádak, amelyek az ágazatot érik. A „vízlábnyom” az áruk és szolgáltatások előállításához a teljes ellátási láncban felhasznált és beszennyezett víz mennyiségének mérésére szolgáló mérőszám. Ennek vizsgálatakor három típust különböztetünk meg:
Kék víz: az állatok felszíni vagy felszín alatti forrásból származó vízfogyasztása, illetve az öntözés.
Szürke víz: a szennyvíz tisztításából és az újrafeldolgozásból származó használt víz.
Zöld víz: a csapadék, amely a vízkörforgás részévé válik.
Az állattenyésztés vízfogyasztása
A tévhitekkel ellentétben az állattenyésztés vízlábnyomának legnagyobb része, mintegy 93%-a valójában a zöld víz, azaz az esővíz. Ez a víz elpárolog, a növények pedig visszajuttatják a víz körforgásába, így ezek a folyamatok az állatok jelenléte nélkül is zajlanának. Ha a zöld vizet nem számoljuk, és csak a közvetlenül felhasznált vizet vesszük figyelembe, az állattenyésztés a globális édesvízkészlet mindössze 8%-át használja. Ha azonban a kék és a szürke vizet is beleszámoljuk, az arány körülbelül 13%, ami továbbra is viszonylag alacsony.
Az állattenyésztés ökológiai lábnyoma
Összegzésképpen elmondható, hogy az ágazat csak nagyon kevés édesvizet használ fel. Európában a rendszerek már most is jól optimalizáltak, így az aggályok ellenére még tovább csökkenthető az állattenyésztés ökológiai lábnyoma, ami bizakodásra ad okot a jövőt illetően. Sőt, az állattartás néha kifejezetten javíthatja a vízkészletek állapotát, például amikor mocsaras területeket legeltetnek ahelyett, hogy lecsapolnák.
