A legelőtől a klímavédelemig: miért jó a természetnek a legeltetéses állattartás?

A legeltetéses állattartás az ökoszisztémák fenntartásában is fontos szerepet játszik. Sokan nem tudják, hogy az állattenyésztés milyen mértékben járul hozzá a földterületeink kedvező állapotának megőrzéséhez, és a legeltetett állattartás környezeti előnyeit is alig ismerik. Az állattenyésztésre sokszor úgy tekintenek, mint egy olyan szektorra, ami csak kizsákmányolja a földet, miközben azon haszonnövények helyett az állatok takarmányozásához szükséges növényeket termesztenek. De mi történik, ha részletesebben megvizsgáljuk a kérdést? 

Az állattenyésztés földhasználati jellemzői 

Először is fontos megjegyezni, hogy Európában az elmúlt 60 évben a mezőgazdasági- és legelőterületek nagysága szinte változatlan maradt. Az állattenyésztési ágazat által jelenleg világszerte használt mezőgazdasági területek nagysága összesen 2,5 milliárd hektár, amely a világ mezőgazdasági területeinek mintegy 50%-át, és a Föld szárazföldi területének 20%-át teszi ki.  

Az állatok legeltetésére használt földek egy jelentős része nem is alkalmas szántóföldi növénytermesztésre. Az állattenyésztésre használt földterületek legnagyobb részét, mintegy 2 milliárd hektárt a legelőterületek alkotják. Fontos megérteni, hogy ezeknek a területeknek a nagy része közvetlenül nem alkalmas hatékony szántóföldi növénytermesztésre, például meredek domborzatúak vagy sekély termőrétegű területeken.  

Szénelnyelés és szénmegkötés 

Fontos kiemelni, hogy még azok a gyepterületek is, amelyek marginális, kedvezőtlen adottságú vagy magasan fekvő térségekben elhelyezkedő területek, így nem hasznosíthatók legeltetésre természetes szénelnyelőként működnek. Ezek a területek kiemelten fontosak a légkör szén-dioxid-tartalmának csökkentésében, ezáltal hozzájárulnak a klímaváltozás hatásainak mérsékléséhez. Míg a szántóföldek szénmegkötő képessége korlátozott, addig az állandó növénytakaróval borított gyepterületek hatékonyan tárolják és hosszú távon megőrzik a talajban a szenet.  

A legeltetés és a takarmányozás 

A legeltetéses állattartás tehát nemcsak hasznot hoz a termelőknek, hanem egy egészséges ökoszisztémát is fenntart. Az állatok takarmányozásához használt összes szántóterület nagysága mintegy 0,55 milliárd hektárt tesz ki, azonban az állati takarmányok 86%-a főként olyan cellulózban gazdag növényi anyagokból – fűfélék, széna, növényi maradványok, gabonafélék és olajos magvak feldolgozásából származó melléktermékek – áll, amelyek közvetlenül emberi fogyasztásra nem alkalmasak.  

A kérődzők szerepe a tápláló élelmiszerek előállításában 

A kérődző állatok, mint a szarvasmarhák, juhok vagy kecskék, speciális emésztőrendszerük révén képesek az emberi fogyasztásra nem alkalmas növényi anyagokat átalakítani tápláló állati fehérjévé. Az emésztési folyamatuk lehetővé teszi számukra, hogy a rostos növényi anyagokat értékes hússá, tejjé alakítsák, amelyeket az emberek fogyasztanak. Így a kérődzők nemcsak hasznosítják az anyagokat, hanem élelmiszerforrást is biztosítanak.  

Összegzés 

A legeltetéses állattartás tehát nemcsak a mezőgazdasági termelés egy formája, hanem az ökoszisztémák fenntartásában is kulcsszerepet játszik. Az állatok által használt legelőterületek számos ökológiai funkciót látnak el, mint például a szénmegkötés. Emellett a kérődző állatok emésztőrendszerük révén hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember számára nem ehető növényi anyagokat – amelyeket egyébként nem használnának fel, és ezért hulladékként, további környezeti terhelést okozva ártalmatlanítanának – tápláló élelmiszerekké alakítsák át, így segítve elő a fenntartható élelmiszerellátást.  

Forrás: Forrás: ELV – A few facts about livestock and land use